Típus:
Nissan Navara D40
Futómű:
Abroncsok: BFGoodrich 235/85 ’16, kevlár szerkezetű MT abroncsok
Hella Luminator szúró- és terítőfényszóró
Sandlander termékek:
Safari Snorkel levegőbeszívó rendszer Zyklon levegőszűrő
Vége! Megvolt az ünnepélyes eredményhirdetés. A Suedi Bamako Team az előkelő
11.
helyen végzett. A rajt előtt úgy nyilatkoztunk, hogy az első 10 helyezett közé bekerülni nagyon jó eredmény lenne. Ezt most annyiban helyesbítenénk, hogy az első 11 között lenni kiváló eredménynek számít. Nem tudunk pontos számokat, de a rajtnál még kb. 85 autó indult, a célba 45 csapat érkezett be. Ma reggel még a 13. helyről rajtoltunk. Az első 8 feladat nagyon lassan ment, a rajt után 2 és fél órával (vagyis a limitidő felénél) még mindig abban a városban keringtünk, ahonnan elrajtoltunk. A maradék időben kellett megtennünk majdnem 200 km-t a célig. Keskeny aszfalton mentünk a hegyek között, szalagkorlát nélküli szerpentinen. Az út mellett végig több száz méteres szakadék volt, úgy tűnt sose fogy el a hegyi szakasz. A cél Agadírban volt, ami még európai mércével is nagyváros. A limitidő letelte előtt fél órával még mindig a város másik végén araszolgattunk a csúcsforgalomban. A marokkóiak szerencsére nem veszik komolyan a sávokat, index helyett dudát használnak és általában a nagyobb autó az erősebb. A mi autónk elég nagy, a duda is jól szól, így aztán időben átverekedtük magunkat a városon. Beértünk időben, megkaptuk a pontokat és a verseny teljesítéséért járó emlékplakettet.
Most még elmegy a teljes mezőny vacsizni, este pedig buli van.
Azt tervezzük, hogy holnap reggel már indulunk is haza, elmegyünk Marrakeshbe körülnézni, este pedig Tangerben megszállunk. A következő reggelen egy gyors komppal átmegyünk Spanyolországba, aztán pedig autópályán végigmegyünk Európán.
A mai napon helyi idő szerint fél egy magasságában beérkeztünk a Budapest-Bamako 2010 céljába. A teljesítményünk most is 100%-os volt, így minden bizonnyal sikerült megőriznünk a 13. helyünket. Pontos eredményt majd délután 5 óra körül tudunk mondani, mivel ekkor lesz a hivatalos eredményhirdetés.
Addig is pihenünk egy picit és élvezzük az Agadír adta lehetőségeket. A fejleményekről természetesen tájékoztatni fogunk mindenkit.
A ma reggeli eligazításon felhívták a figyelmünket, hogy a verseny útvonal egy félelmetes hágón vezet keresztül, ahol nagyon rossz, keskeny, köves és meredek úton kell haladni. Csak a jó technikával (autó és vezetés) rendelkezőknek ajánlották ezt az utat, a többieknek az aszfaltos kerülőt javasolták. Mi azt gondoltuk, hogy nagy meglepetés már nem érhet minket, úgyhogy belevágtunk. Valóban nem volt semmi, de a Bamakón edződött csapatoknak nem okozott gondot az átkelés. Ezen kívül csak a szokásos köves terep volt nehéz, ami már az autón is meglátszott. A haspáncél kinyílt mint egy konzervdoboz, a gátlók csavarjai meglazultak. A kasztni mindig gyorsabban akart menni, mint az alváz, úgyhogy azt is kicsit helyre kellett tenni. Ma nem kellett felhasználni a maradék pótkerekünket sem.
Most egy hegyi szállodában vagyunk Tafraout-ban. A hegyekben 6 fok, a szobában 10. Melegvíz viszont van, úgyhogy teleengedjük a kádat! Állítólag nemsokára vacsorát is kapunk, utána pedig este 10-kor eligazítás, mert holnap korán van a rajt. Még nem tudjuk a mai eredményt, de szerintünk 100%-os a mai napunk. Holnap már csak egy fél napos verseny lesz, este pedig eredményhirdetés!
Már régóta nem tudtunk képet küldeni, most pótoljuk:
Tegnap az óceánparton jártunk:
A Tatuin bolygón:
Jól vagyunk, megvagyunk, és ami a legfontosabb, még mindig versenyben vagyunk.
Az elmúlt néhány nap igen kemény volt, nem is a verseny vagy a feladatok miatt, hanem a terep volt az ami nagy odafigyelést igényelt. A hét elején jártunk olyan területeken, melyeket kisebb-nagyobb éles kövek borítanak. Ez az autó számára csak azért okoz gondot, mert szétrázza a futóművet, a csomagtérben található cuccainkról nem is beszélve. Az ilyen területeken az a veszély fenyeget, ha találasz egy olyan részt ami egy picit simább és egy picit jobban lehet menni, oda kell figyelni arra, hogy mi van az "úton" mert a sima terepen az ember könnyen szembe találhatja magát egy vízmosással. Ebbe pedig nem jó nagy sebességgel belemenni mert akkor szinte biztos a borulás. Ezt többen be is bizonyították...
Az autó, meglepő módon tökéletesen működk, a kisebb, apró hibáktól eltekintve (pl. leszakadt a csomagtér ajtaja). Volt már defektünk is, sőt az egyik kerék amit otthonról hoztunk teljesen kuka, anélkül hogy az autóra feltettük volna. Egyébként a köves terep eléggé gumigyilkos, ez tökéletesen látható minden guminkon melyeket használtunk. Hihetetlen, hogy ezt az erős, több rétegű abroncsot milyen hamar tönkre tudja tenni a rossz terep.
Tegnap a rajt csak délben volt, mert meg kellett várnunk az apályt, hogy le tudjunk menni a tengerpartra. Itt csak 30-40 km-t autóztunk, de így is pont elég volt, a mély, vizes homokból.
A többiek (kb. 17 csapat) úgy döntöttek, hogy megpróbálják elérni a verseny eredeti célját, Bamakót. A dolog csak azért érdekes, mert jelenleg olyan hírek is érkeztek, hogy a mauritán hatóságok nem fogják beengedni a résztvevőket az országba. Ettől azért nem félek annyira, Villám Géza (a Budapest - Bamako Rally szülőatyja és versenyek állandó résztvevője) úgyis "kidumálja" a dolgot.
A verseny célja január 29-én Agadírban lesz. Mi az eredeti tervekkel ellentétben nem repülővel megyünk haza, ugyanis a repülőt végül is nem helyezték át Agadírba. Ezért úgy döntöttünk, hogy - mivel Agadír és Budapest nem olyan nagy távolság mint Bamako-Budapest - hogy autóval megyünk haza.
Az elmúlt négy nap a limitidők és feladat teljesítések tekintetében nagyon jól sikerült, szinte minden nap 90%-osan teljesítettük a feladatokat és beértünk szintidőre. Természetesen nagyon sokszor elakadtunk és az ásás már a napi tevékenységeink közé tartozik. A tegnapi eredmények szerint jelenleg a 13. helyen állunk. Az első 10-be való bekerülés még lehetséges, de ehhez az kell, hogy mások elvérezzenek az elkövetkezendő napokban, mivel az előttünk álló csapatokhoz képest elég nagy ponthátrányban vagyunk. Azért mi megpróbáljuk...
Most is a végén kezdem: beértünk limitidőre! Ma először! A cél előtt 1 kilométerrel még 3 óránk volt, úgyhogy megálltunk fényképezkedni:
Több oázison mentünk ma keresztül, csodás látvány volt az eddigi kopár vidékekhez képest. A délelőttöt még egy hegység átkelésével töltöttük, ami az eddigi legfélelmetesebb szakasz volt a versenyen. A hegyoldalba vájt utak nagyon szűkek és kövesek voltak, nem csak az autót rázta szét, hanem minket is. Több mint fél napot töltöttünk ezeken az utakon, de szembejövő forgalom csak egyszer volt, egy csapat dromedár. Ügyesen rájöttek, hogy nem férünk el tőlük és felmásztak a meredek sziklás hegyoldalra. Nem tudtam, hogy ezek az állatok ilyet is tudnak.
Szóval érdekes volt a mai nap, de a feladatok könnyűek voltak, nem okoztak nehézséget. Az autóval se volt baj, csak a szélvédő repedt be egy felcsapódó kőtől, de nem komoly.
Most este 8 körül jár, egy oázis közepén álló szálloda udvarán ülünk Mhamidban, a medence partján.
Persze itt sem szállodai szobák vannak, hanem beduin sátrakban lakunk.
Megnéztük a szálloda páváit, megsimogattuk a házi csacsit és a tevét, Jaminát.
Mostanra már kicsit enyhült a nappali 27 fokos levegő. Nemsokára vacsora, remélem ez is olyan finom lesz, mint minden kaja, amit eddig Marokkóban ettünk!
Ma sem sikerült beérnünk a limitidőre, sőt ma először fordult elő velünk, hogy annyira későn értünk célba, hogy már nem is tudtuk leadni a feladatlapunkat. Holnap reggel 5 és 6 között pótolhatjuk, úgyhogy megint korán kelünk.
Ma kaptunk a kősivatag barátságtalanabb részéből bőven, és persze volt vendégmarasztaló homok is.
Egy meredek köves részen fennakadtunk egy nagy kövön. A jobb első kerék és a haspáncél közé szorult be, miközben az autó kb. 40 fokos szögben állt, se előre, se hátra. Felemeltük az autót és egy másik csapat segítségével kihúztuk a követ alóla. Igen ám, de az emelő megint megmakacsolta magát, nem lehetett leengedni. Eddigre már vagy négy csapat gyűlt össze körülöttünk, mindenki próbált segíteni. Végül egy norvég csapat emelőjével emeltük tovább az autót, így a miénket ki tudtuk húzni alóla. Az esti célban megmutattam Misinek a szerelőnek, azóta nincs gond vele. A kipufogót is sikerült leszakítanunk, az éjszakai műszak most javítja.
Tudnék még a mai napról sokmindent írni, de hajnali egy van, és ötkor kelünk, úgyhogy majd legközelebb.
Az elmúlt 3 napban nem nagyon hallattunk magunkról, ezért - így a rajt előtt néhány perccel megpróbálom összefoglalni a mögöttünk álló kemény napok történéseit.
Spanyolországban nem jártunk sok szerencsével. Gyakorlatilag mindig lekéstük a szintidőt és a feladatokat sem sikerült megoldani. Sajnos nem olyan egyszerű ismeretlen helyen koordináták alapján különböző szobrokat és egyéb objektumokat megtalálni, pedig a spanyolországi résznek pont ez volt a lényege.
A tegnapi napunk már egy picit jobb volt - immár Marokkóban. Azt leszámítva, hogy rengeteget ástunk (sokszor akadtunk el a dűnék között), nagyon élveztük a sivatagi autókázást. Előfordult az is, hogy segítettünk másokon, és természetesen volt olyan amikor rajtunk segítettek. Hihetetlen, hogy amint elakadsz a mély homokban, a helyiek pillanatok alatt ott teremnek a semmiből asókkal és egyéb szerszámokkal - persze némi ellenszolgáltarásért - pillanatok alatt kiszedik az autót a homokból. Bizakodva tekintünk az előttünk álló napokra, mert a dűnék között sok minden eldőlhet...
Jelenleg egy sivatagi szállodában vagyunk, itt töltöttük az éjszakát. A szállodát úgy kell elképzelni, hogy beduin sátrak vannak felállítva a homoktenger közepén. Ettől függetlenül tökéletesen fel van szerelve mindennel (van pl. franciaágy), csak az éjszaka hideg egy picit. Felöltöztünk, magunkra húztuk az összes takarót, bebújtunk a hálózsákba és még így is majdnem megfagytunk.
Itt most reggel 9 óra körül jár az idő, szóval lassan fel kell sorakoznunk a rajthoz. A tegnapi eredmények még nincsenek meg, a tegnap előttiek szerint a 16. helyen állunk, és nem tervezünk ettől hátrébb végezni. Előrébb viszont igen. A mai nap feladata: sivatag dűnékkel, sivatag dűnék nélkül és kb. 300 km táv, melyet 8 óra alatt kell leküzdenünk...
Este 11 van és már ágyban vagyunk! A mai nap is nagyon hosszú és fárasztó volt. Reggel 8:17-kor elsőként rajtoltunk, mint a versenyben vezető csapat. Rögtön az első feladat el volt írva az itinerben, a városnévben elcseréltek egy betűt, Caselmaggiore helyett Castelmaggiore-t írtak. A hibás itinert már megszoktuk, de ebben az volt a csemege, hogy Castermaggiore létező hely, csak néhány 100 kilométerrel odébb van. Remélem egy csapat sem indult el arra! A délelőtt simán ment, faltuk a kilométereket, csináltuk a feladatokat. Délután Cannesben nem találtuk meg a vasmacskát, pedig mindketten már többször voltunk ott, én azt hittem, hogy emlékszem is a helyére, de csak egy játszótér volt ott. Sok időnk elment rá, ahogy a következő feladatra is, de pontot nem szereztünk. Annyira elment az időnk, hogy nem értünk be szintidőre még úgy sem, hogy több feladatot kihagytunk. Nem vagyunk büszkék a mai teljesítményre, de talán nem estünk vissza túl sok helyezést.
Nem egy sétakocsikázás ez a Bamako. Egész nap megyünk, egyszer állunk meg tankolni, néhányszor pisilni. Az evést többnyire még a hazaiból intézzük menet közben, az indulás óta most ettünk először meleg kaját a szállodával szemben az egyetlen még nyitva lévő gyorsétteremben. A mainál csak a holnapi nap lesz nehezebb. Négy óra múlva kelünk, holnap 5-kor rajt, este 10-re kell a komphoz érnünk. Több mint 1000 km és ki tudja hány feladat…
Köszönjük a sok bíztató e-mail-t és SMS-t, küldjétek csak, ezek is sokat segítenek ilyenkor!
A második nap útvonala:
Reggel az indulás előtt meglepődve tapasztaltuk hogy jelenleg a csapatunk vezeti a Budapest-Bamako 2010-es futamát. Ennek örömére Zollner Gyula rögtön készített velünk egy rövid riportot amelyet ma késő este az RTL Sport Klub műsorán lehet majd látni.
Most indulunk tovább, ma is hosszú út áll még előttünk...
Olyan szépen elhatároztuk, hogy minden nap egy átfogó jelentést készítünk a blogba, de most már látom, hogy ez nem fog menni. Éjfél elmúlt, most kerültünk ágyba, fáradtak vagyunk, 6-kor kelünk.
Így csak néhány mondatra futja: A mai nap hosszú volt és fárasztó. Délelőtt még simán ment minden, nem sokkal dél után már Szlovéniában voltunk. Persze előtte elkövettünk egy apró hibát, kifelejtettünk egy feladatot. Mínusz 10 pont. Aztán Olaszországban volt egy feladat, amihez 100 kilométert kellett visszafelé mennünk (észre kellett volna venni, hogy útba esik). Ezzel két és fél óránk ment el, de bevállaltuk,mert nem akartunk újabb 10 pontot veszteni. Azt hiszem kicsit kapkodósak voltunk ma, holnap megfontoltabbak leszünk.
Még egy hír: tegnap azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a Bamakóból haza induló charter járatot áttették Agadirba, ahol most a cél lesz 29-én. Aztán ma kaptuk az e-mail-t, hogy tárgytalan, a gép mégis 3-án és mégis Bamakóból száll fel. Még nem sikerült kideríteni, hogy ez mit is akar jelenteni, de így első hallásra nincs semmi értelme!
Alszunk…
Az első nap útvonala:
Most kaptuk a hírt, hogy a terroristafenyegetés miatt a rally nem megy tovább Marokkón. Nem tudom ki fenyegette a terroristákat, de én szívesen elraboltam volna néhányat.
A Párizs-Dakar sem Párizsból indul és nem is Dakarban van a célja, a Budapest-Bamako legalább Budapestről indul. Kicsit tovább fogunk keringeni Marokkóban a tervezettnél, de megint nem járjuk meg a szavannákat és nem látjuk fekete Afrikát…
Az Országos Meteorológiai Szolgálat szerint a következő tíz napban nem várható változás az időjárásban: marad a borús, ködös idő. Ez az időjárás kedvez a káros anyagok felhalmozódásának, mert nagyon kevés a légmozgás, vagy szinte nincs is.
A por és a nitrogén-oxid (ezt az autók bocsátják a levegőbe) koncentrációja már most is közelít az egészségügyi határértékhez. Ezek hétvégére már át is léphetik a törvényileg szabályozott szintet.
A főváros új szmogriadó-rendelete szerint a főpolgármester szükség esetén járműkorlátozásokat rendelhet el.
A futam szempontjából ez annyit jelent, hogy nem mehetünk az Andrássy úton az M7 felé, hanem a legrövidebb útvonalon el kell hagynunk a várost. Sejtésem szerint az M3-as felé, csakhogy Afrika nem arra van. Lehet, hogy inkább TranszSzibériai rallyt kellett volna szervezni?
Lehet, hogy idén is csak Marokkóig jutunk?
Szakaszokat töröltetne a Külügyminisztérium a Budapest-Bamakóból
A tárca szerint reális a veszély, hogy a résztvevőket terrorista támadás érheti.
A Külügyminisztérium a Budapest-Bamako Rali Marokkón túleső szakaszának törlését kérte a szervezőktől, mert reális veszélynek tartja, hogy a résztvevőket terrorista támadás érheti.
A tárca közleménye szerint a Külügyminisztérium csütörtökön bekérette a Budapest-Bamako Rali magyar szervezőit, és megelőző szándékkal, nyomatékosan felhívta a figyelmüket arra: a kockázatelemzéssel foglalkozó hivatalos szervektől és az illetékes biztonsági szolgálatoktól származó, köztük európai uniós tagállami szolgálatok által is megerősített legfrissebb információi szerint a rendezvény "mauritániai és mali szakaszán a résztvevőknek az emberi élet és a testi épség elleni súlyos és közvetlen terrorista veszélyeztetésekkel kell számolniuk és emberrablástól is tartaniuk lehet".
Az említett két észak-nyugat afrikai országban a Magyar Köztársaságnak nincs diplomáciai vagy konzuli képviselete, és a részvevők személyi és vagyoni biztonsága, valamint a konzuli védelem hatékonysága jelenleg nem garantálható - mutat rá a külügyi tárca, amely ezért ismét, nyomatékosan a rali Marokkón túleső szakaszának törlését kérte a szervezőktől.
A szervezők reakcióját még nem ismerjük…
Reggel 9-re van időpontunk a gépátvételre, de a BKV és MÁV sztrájk miatt korán indulunk. Szerintem ma van az a nap, amikor nem indulnak el az emberek autóval, mert félnek a dugótól. Így aztán alig van forgalom, 8-kor már bent is vagyunk a műjégen. Mások is így járhattak, mert egyszerre sokan lettünk, de ettől eltekintve a procedúra olajozottan ment, egész jó volt a szervezés.
Kaptunk egy sétáló papírt, amire be kellett gyűjteni a pecséteket. Első asztal: iratok ellenőrzése. Minden megvan, pecsét. Második asztal: nyilatkozat aláírása, hogy mindent saját felelősségünkre és úgy kell nekünk stb. Pecsét. Harmadik asztal: 10 kérdésből álló vizsgalap kitöltése. Én egy kérdést direkt elrontottam, hogy ne legyen már hibátlan, egyébként is a navigátor a csapat esze (neki hibátlan lett). Pecsét. Negyedik asztal: már nem emlékszem, de pecsétet azt kaptunk. Ötödik asztal: itt be kellett fizetni 100 euró kauciót a Traffic Conrol kütyüért, amit a rajtnál kapunk meg. Ezzel megvan a papírmunka, megyünk a gépátvételre. Az autóval minden rendben, átment a vizsgán. Egyedül a 4 pontos öv rögzítése nem tökéletes, de majd használjuk a másikat. Pecsét. Átállunk a következő sorba, ahol a rajtszámot ragasztgatják. Idén a 39-est kaptuk és egy pecsétet a papírra:
Ezzel kész is vagyunk, irány a Parc Fermé. Még nagyon kevés autó áll bent, mi vagyunk kb. a hatodikak:
Búcsút veszünk az autótól és visszagyalogolunk a főépületbe a karszalagokért. Büfé is van, a sült kolbász és forralt bor illat felé veszem az irányt, de a navigátor egy éles jobb kanyarral a kijárat felé terel, mennünk kell.
már csak 2 nap a rajtig…
Végre elérkezett az utolsó pakolós nap. Holnap reggel gépátvétel, ami azt jelenti, hogy az autót nem látjuk már a szombati rajtig, úgyhogy ma mindent be kellett raknunk. Megvettük a szalonnát és némi tartós zsemlét, egy kevés csemege ubit és gyümölcsöt, majd elmentem a megrendelt hóláncért. Remélem nem lesz rá szükség, a legújabb időjárás előrejelzések szerint szép idő lesz Európában, nem várható nagyobb havazás. Tavaly is így volt, a hó csak Marokkóban okozott gondot. Ki gondolta volna, hogy Afrikában hófúvással és havas hegyi utakkal találkozunk?
Elmentem egy utolsót tankolni, aztán délután elosztottuk a cuccot a 6 ládában, bekerült még a raktérbe két nagy doboznyi adomány is. Az apróságokat az utastérben lévő rakodórendszerbe tettük. Este kilencre minden a helyére került, de ami a legfontosabb, hogy sikerült mindent úgy rögzíteni, hogy nem mozog, nem zörög és nem repül el (ezt kipróbáltam egy rövid próbaúton). Mikor már azt hittem, hogy lazán befértünk, akkor jöttem rá, hogy még nincs bent a petit cadeau. Ez franciául kis ajándékot jelent, amit Afrikában adunk a vámosnak, hogy gyorsabban átmenjünk a határon, a rendőrnek az ellenőrző pontoknál, embereknek akik segítenek megtolni az autót és a gyerekeknek, akik mindenhol érdeklődve veszik körül a versenyzőket. Viszünk rengeteg édességet, elemlámpát, öngyújtót, gumipapucsot, tollat, pólót és sapkát. Ezeket mind beraktam, az autó megtelt, mehetünk aludni…
még 3 nap a rajtig…
Ma megkaptuk a végleges útikönyvet „avagy hasznos tanácsok az indulóknak”. Ebből kapunk némi segítséget a felkészüléshez, de szerintem aki ezt most olvassa el, annak már édesmindegy. Ilyesztgetnek aknákkal meg terroristákkal, korrupt rendőrökkel és vámosokkal, követ dobáló gyerekekkel. Remélem sikerül sok indulót elriasztani ! Ami minket az egészből érdekel, hogy melyik napon hol van a célállomás, kb. mennyit fogunk autózni és milyen terepen. Az első két napi szállást le is foglaltam. Az első napi cél Mantovában van (és nem Bresciában mint az útvonal videón). Sajnos abban a szállodában már nem volt hely ahol a cél és a másnapi rajt van, így néhány kilóméterrel arrébb, Mantova központjában fogunk lakni az Albergo Bianchi Stazione szállodában. A második éjszaka Perpignan városában ér minket, itt sikerült lefoglalnom az utolsó szabad szobát az ajánlott szállodában: Mas Des Arcades. Persze ez nem sima szoba, hanem egy lakosztály rongyos 125 euróért. Biztosan jó és szép, de a legszebb az egészben, hogy jó esetben éjfélre kerülünk ágyba, a másnapi rajt pedig reggel ötkor van (5:00 helyi idő szerint), ahol ott fogunk állni kicsinosítva, megreggelizve (de minimum egy kávé), bemelegített autóval. Szóval lesz időnk élvezni a szobát…
Elküldték a rendezők a technikai gépátvétel menetét is:
Ha nem ismernéd meg, ez a Városligeti Műlyégpálya. Szerintem ez még a Marokkói határátlépésnél is bonyolultabb, lehet, hogy az Afrikai viszonyokra akarnak felkészíteni a rendezők. Mi csütörtök reggel 9-re megyünk. Átesünk egy közlekedésbiztonsági vizsgálaton majd a technikai gépátvétel következik. Megkapjuk a rajtszámot és a karszalagokat, vizsgát teszünk a szabályzatból. Leellenőrzik, hogy megvan-e minden szükséges iratunk. Ezekből van egy pár, de már mindenünk megvan:
Érvényes útlevelek,Mali és Mauritán vízum, jogosítvány, utas és balesetbiztosítás, forgalmi, európai kötelező biztosítás, Mauritán és Mali kötelező biztosítás, Mali Rally útengedély, meghatalmazás angol és francia nyelven, hogy vezethessük a cégautót (vicces amikor mint a cég vezetője, meghatalmazom magam saját magam), WHO oltási könyv.
még 4 nap a rajtig…úgyhogy megvesszük még az unicumot és a téliszalámit, aztán pakolunk tovább…
Az autó ismét szervízben. Pénteken hoztam haza az autót, mert kész volt. Hazafelé kigyulladt az ABS lámpa, kész voltam. Azt tudni kell, hogy a tavalyi Bamakót az ABS hibája miatt kellett feladnunk (pontosabban azért, mert emiatt nem működött a 4x4 sem). Szerencsére a Sandlander profi szervízcsapata megoldotta a problémát és már azt is tudjuk, hogy mit lehet tenni ha menet közben megint előjön a probléma. Úgy tűnik, hogy az ABS szenzor hibája a Navaráknál típushibának számít, mert nekünk ez már a harmadik eset, de a tavalyi Bamakón sem csak mi jártunk így.
Néhány szó az útvonalról:
A verseny Budapestről indul, valahol a műjégpálya körül lesz a rajt. Aztán Szlovénián és/vagy Ausztrián keresztül, Olaszországon, Franciaországon és Spanyolországon áthaladva jutunk el a kompig. Másnap reggel pedig már Afrika: Marokkó, Mauritánia és Mali. A cél Bamako, Mali fővárosa.
A táv több mint 9000 Km amit szerencsés esetben 17 nap alatt teszünk meg.
még 5 nap a rajtig…
Pakolunk. Tavaly annyi mindent vittünk magunkkal, hogy az autót plafonig kellett pakolni és minden kis zugba jutott valami. Persze mindig éppen arra volt szükség ami legbelül volt, így aztán amikor éppen nem az úton voltunk, akkor pakoltunk. Aztán már útközben is pakoltunk. Itt is szeretném kiemelni, hogy mennyire segítőkészek voltak a versenytársak, mindig számíthattunk rájuk. Pakolni is segítettek.
Idén persze ez másképp lesz. Sokkal profibb az autó és mi is tudjuk, hogy mit kell itthon hagynunk. Bekerült a raktérbe egy rakodó- rendszer, amiben 6 db expedíciós láda van. Könnyű kivenni, könnyű berakni, fel lehet cimkézni. Szuper:
Úgy tervezzük, hogy a ládákba és az utastérbe mindent el tudunk helyezni, így a maradék helyre bőven elférnek az adományok, a ruháink és a kempingfelszerelés. Bár ha most körülnézek a nappaliban (ami megtelt az előkészített cuccokkal), akkor elbizonytalanodom kicsit…
Már csak egy hét az indulásig. A tavalyi verseny után sokan panaszkodtak, hogy nem tudtak rólunk semmit a verseny alatt, ezért úgy döntöttünk, hogy idén elindítjuk ezt a blogot. Itt kicsit megismerkedhettek velünk és az autóval és ha minden jól megy, akkor minden versenynapról megpróbálunk feltenni ide egy összefoglalót.
Először is: mi az a Budapest-Bamako 2010? A világ legnagyobb jótékonysági tereprallyja. Nagyon sok adományt visz el a mezőny a legszegényebb országokba. Emellett persze egy nagyon hosszú és kemény tereprally, ami izgalmas látványos és rendkívül élvezetes.
Mi, vagyis a Suedi Bamako Team, tavaly előtt kaptunk kedvet a versenyzéshez, amikor kimentünk a 2008-as verseny rajtjára az országház elé. Azonnal magával ragadott a hangulat, elképesztő volt látni a legkülönbözőbb járgányokat és a nem feltétlenül épeszű versenyzőket. Néhány hét múlva beadtuk a nevezést a 2009-es futamra és elkezdtünk autó után nézni.
Az első versenyünk a Budapest-Bázakerettye éjszakai Bamako-Challenge futam volt. Autónk még nem volt, de kölcsön kaptunk egy Toyota pick-up-ot, ami kb. 1000 éves volt, futott vagy félmillió kilómétert és szerintem még a gyári gumik voltak rajta. Éjszaka volt, rengeteg sár, tapasztalat semmi. Ha lementünk az aszfaltról szinte azonnal elakadtunk, de mindig akadt segítség. Kivéve amikor egy elhagyatott, kissé lejtős erdei úton próbáltunk megfordulni. Nem kellett nagy sár vagy meredek siratófal, elég volt egy kis nedves avar, hogy ne tudjunk elindulni. Több mint egy órát küzdöttünk, aztán aszfalton bementünk a célba. Eredmény persze siralmas, de azóta sem volt ennyire élvezetes versenyünk.
Később megvettük a saját autónkat és folyamatosan versenyről-versenyre alakítgattuk, fejlesztettük.
A 2009-es Bamakón sajnos csak Marokkóig jutottunk egy műszaki hiba miatt, de haza tudtunk jönni négy keréken. Nemcsak a versenyt élveztük nagyon, hanem hazafelé a túristáskodást is, talán egyszer erről is írok egy beszámolót…